2013-01-18

A halak dicsérete



Aki olvas tudja, a „halak nagy barátja” vagyok. Mondhatom, a halak, rákok, kagylók központi helyet foglalnak el a konyhámban. Nemcsak azért, mert a fogyasztásuk rendkívül egészséges, sok vitamint (A, B, D) és ásványi anyagot (vas, szelén, cink, jód), tartalmaznak, a tengeri halak – a folyami halak közül a busa – pedig gazdagok telítetlen zsírsavakban, hanem azért is, mert nagyon finomak, változatossá tehető velük az étrend. Nem véletlenül játszanak fontos szerepet a mediterrán diétában, konyhában.

Az elmúlt évszázadokban a magyar konyhában is nagy kultúrája volt a halfogyasztásnak. Régi szakácskönyveket lapozgatva csodás halételek leírását találhatjuk. Gyakran került az asztalra csuka, harcsa, ponty, kecsege, fogas, pisztráng, viza, hering, nem volt ritka ünnepi alkalmakkor a béka, a kagyló, a folyami rák, de olvastam teknősbékareceptet is. Sajnos ezek jó része feledésbe merült, ebből kellene visszahozni valamit. Jó alkalmak lehetnek erre az egyre népszerűbb halfőző versenyek, fesztiválok. Legközelebb ilyen fesztiválon Budapesten, februárban kóstolhatunk finomabbnál finomabb halételeket, és egyúttal betekintést nyerhetünk a thai, vietnami és japán konyhába is.   
 

Halételek legalább heti egyszeri fogyasztásával már tettünk egy kis lépést az egészségesebb étkezés felé. A halas napot magunk válasszuk ki. Ez lehet a hét bármely napja, a Ha péntek, akkor hal bejegyzésben már „értekeztem” erről. 
De mivel a hal böjti ételnek is számít, ha most kezdünk „ismerkedni vele” – nem számítva a mindenki által ismert, és általában csak karácsonykor fogyasztott halászlé, sült hal, rántott ponty „szentháromságot” –, kezdetnek talán a húsvét előtti nagyböjt tűnik a legalkalmasabb időszaknak a hal beiktatására étrendünkbe. 
Halból nemcsak halászlét főzhetünk, hanem levest is, a mediterrán országokra jellemzően sok zöldséggel, külön kategória és figyelmet érdemel a francia Bouillabaisse. Felejtsük el néha a rántott halat, csodás a kevés olajon megsütött, a roston sült, vagy a grillezett hal. Csak pár alapszabályt kell betartani, amelyek között a legfontosabb a sütési idő helyes megválasztása, mert a kiszárított, túlsütött hal semmilyen élvezeti értékkel nem rendelkezik, és akkor tényleg nem fogjuk megszeretni. A jól megsütött hal húsa omlós, szaftos, hófehér. Ugyanez vonatkozik a rákokra, garnélákra, melyekről – és a halfesztiválról – bővebben legközelebb.

4 megjegyzés:

teller-cake írta...

Mi nagyon szeretjük a halat és szerencsére a kislányaim is odavannak érte! Karácsonykor süllőt sütöttem egyben, tepsiben, valami isteni volt!! A lányok alig bírták kivárni, hogy kiszedegessük a nagyobb szálkákat és már tátogtak is az adagjukért...:)))

trollanyu írta...

Nagy halbarát vagyok én is, a ponty az egyedüli, amit nem szeretek, Ja meg a pangasius, az biztosan nem kerül be a konyhámba többet:) Biztos nagyon jó lesz ez a fesztivál, pont utána megyek haza:)

Seffer Lilla írta...

Én nagyon nem vagyok halbarát, nálam egyetlen hal jöhet szóba és az a lazac, és nem a flancolás végett, hanem, mert csak az ízlik, de az nagyon...:)

wanna írta...

teller-cake, nem csodálkozom a lányokon, a süllő (is) csoda finom hal

trollanyu, igazad van! Pangasiust, tilápiat mi sem "engedünk" a konyhába, de a pontyot is szeretjük :) A fesztivál jó lesz, kár, hogy nem jó neked az időpont.

Csilla Andi, még az is előfordulhat, hogy csatlakozol a "halbarátok klubjába". A lazac nem flanc, csak egyszerűen jó :)